Tegnap a Menedzserképző Központ marketing konferenciáján jártunk, a rendezvény az „Élet a lájkvadászaton túl – online marketing gyakorlat a köbön” nevet kapta. A szervezés nagyon profi volt, ritkán járok ilyen jó hangulatú, igényes eseményen. Ács Nóra, a konferencia megálmodója, kitett magáért. Tudtuk mi ezt előre – ezért a Marketing112 is támogatta az eseményt.
Nem szeretnék most a konferencia beszámoló irányába elmenni, minden nagyon jó volt, kedves ismerősökkel, kollégákkal találkoztam, neves előadók és meghívottak voltak jelen, a közönség soraiban pedig a mikrócégtől a multiig bezárólag széles körből képviseltették magukat a vállalkozások. Finom volt a catering, kedvesek voltak a szervezők, érdemes lesz máskor is elmenni a Menedzserképző Központ által szervezett szakmai rendezvényekre… Szóval, most inkább azt szeretném megosztani, ami a fejemben járt a konferencia alatt:
Együttműködés nélkül nem megy
A magyar üzleti- és marketing piac nagyon kicsi. Lényegében mindenki ismer mindenkit, aki benne van a „forgásban”. Az előfordulhat, hogy a különböző réteg-szakmák, vagy az ügynökségi – kkv tanácsadói réteg nem pontosan ismeri egymást, de aki el-ellátogat az eseményekre, az előbb utóbb megismeri a piac szereplőit. Ezt a konferenciát például támogatta a SocialTimes is, de a Ringier is, továbbá egy sor másik ügynökség is. Kéz kezet mos! Mi adunk megjelenést a konferenciának, hírt adunk róla és a konferencia is megismertet minket újabb lehetséges partnerekkel. Ez nem egy új, de tökéletesen működő rendszer.
Aki pedig nem nyitott az együttműködésekre, aki egyedüli harcosként képzeli el a tanácsadói pályafutását, az egy idő után megreked és leszűkülnek a lehetőségek. Ahogy a nagy világméretű cégek a felvásárlásokban látnak újabb piacokat, a kkv-knak a stratégiai partnerkapcsolatok az előrelépés egy lehetséges iránya. Éppen ezért sajnálom, hogy Magyarországon még nem annyira működik az affiliate, hol ott amerikában a legnagyobb konkurensek társulnak ilyen kampányokban.
Észre kellene vennünk, hogy azért, mert elismerünk, segítünk kampányban egy másik, akár konkurens céget, nem adjuk át neki az ügyfeleinket, hanem egy olyan partnert szerezhetünk, ami később nekünk hozhat újabb partnereket, ügyfeleket. Megjegyzem: Magyarországon amúgy sem érdemes nagyon ügyfélféltésről beszélni, hiszen nagy az átfedés. Ha nem nekünk köszönhetően, más által el fog jutni a célközönségünkhöz, ügyfeleinkhez a konkurencia.
Amire törekedni kell, a szolgáltatás minősége és az értékteremtés, a hangulat, a vevőkkel való kapcsolat. Ezek és egy sor másnak kellene hogy fontos legyen, nem pedig az, hogy merünk-e valakiről beszélni (aki konkurens) vagy sem. Azt látom, hogy mindig attól tartanak a cégek, hogy ha megdicsér egy konkurens rendezvényt, akkor az egyet jelent az ügyfelek átadásával. Ha mi így gondolkozunk, mi sem támogatunk ilyen rendezvényeket, mert mondhatnánk azt is, hogy néha épp a konkurenseink adnak elő. Terméket, szolgáltatást mindig lehet utánozni, de a folyamatainkat, ügyfélkezelési módszereinket, emberi stílusunkat sokkal nehezebben.
Lakatos Zsófia, a Hill&Knowlton Hungary Kft. ügyvezető igazgatója mondta (a Merlin Communications képviselőjére nézve) a panelbeszélgetésen: „Konkurensek vagyunk, de szeretjük egymást” és ez egy nagyon sokat mondó mondat volt.
Amikor elindítottuk a Marketingesek Lapja kkv marketing szaklapot is, azt gondoltam, hogy marketing tanácsadóként csak a Marketing112 jelenhet meg az újságban, de nagyon hamar rájöttünk Lindával, hogy nem az az érték a szaklapban, hogy magunkat fényesítjük (ilyen amúgy is volt már a piacon :)), hanem azáltal teremtünk értéket, hogy a legjobb tanácsadók, legjobb cikkeit juttatjuk el az előfizetőinknek.
Érdemes lenne ezt továbbgondolni, még jobban nyitni egymás felé és megérteni még pontosabban, hogy mi alapján választanak szolgáltatót, terméket az ügyfelek…
