A KLM Royal Dutch Airlines rukkolt elő az ötlettel, miszerint az emberek egyéni közösségi hálózataik révén kiválaszthatják leendő „repülőtársukat” (vagyis azt, aki mellé ülni fognak). Lehet közös barátok vagy érdeklődési körök alapján is szelektálni. A repülőtársaság nem valami kezdő cég: 1919-ben alapították, ma pedig már tagja az Air France KLM csoportnak.
A KLM kezdetben úgy vélte, hogy az új közösségi „üléseszköze” (angol szójátékkal: meet & seat, amit felesleges lenne lefordítani, különben elvesztené báját) csak a Facebook-kal és a Linkedinnel fog együttműködni, de semmiképp sem a Twitterrel. Az eszköz csakis e-mailes hírlevélre való feliratkozás után vehető igénybe.
A Tnooz utazási oldal robbantotta ki a hírt, miközben azon mélázott, hogy „vajon ez az eszköz olyasmi, amire az utazók tényleg vágynak, vagy csak a légitársaságok gondolják, hogy talán szeretnék ezt?”. Ezután a USA Today megállapította, hogy az eszköz milyen lehetőségeket teremtene a repülőgépen való randizásokhoz, azt sugallva, hogy „talán menedék lehet egy borzasztó repülőúton.”
A KLM már korábban is próbálkozott különféle technikai projektekkel. A TechCrunch 3 évvel ezelőtt írt a légitársaság akkori ötletéréről, mely szerint az utazóknak ingyen osztogatnának e-book olvasókat. Matt Burns akkor ezt nagyon rossz ötletnek minősítette.
Az is kiderült azonban, hogy nem csak a KLM tervezett közösségi hálózat alapú ültetést. 2011-ben a Malaysia Airlines egy olyan rendszert üzemeltetett be, aminek segítségével az utazók lefoglalhatták jegyeiket, majd becsekkolhattak a légitársaság Facebook-oldalán, illetve azt is megnézhették, hogy utazik-e majd valamelyik Facebook-ismerősük a gépen.
Az ötlet sok céget megfogott. A Planely például arra kérte az embereket, hogy csatlakozzanak a „közösségi repülés forradalmához.” Emellett persze arra is jók voltak, hogyha az utas megadta az oldalnak az adatait, annak segítségével megismerkedhetett más Planely-utazókkal. Eredeti nyelven itt.
