(Nem csak) hangszerboltok marketingje I.

Járok – kelek az országban, a városban és mindig találok olyan eseteket, marketing szituációkat, amelyekről – úgy érzem – be kell számolnom. Teszem ezt azért, hogy tanuljunk belőle, példát (olykor rosszat) mutassak. Tanulni csak valódi helyzetekből, gyakorlatból lehet. A tegnapi nap két érdekes helyzetbe cseppentem.

Annyit előtörténetnek, hogy PodCast-okhoz kerestem profi stúdió mikrofont, találtam is – viszont állványt még vadászni kellett. Az első esetben egy plázában lévő, hangmérnökök közt ismert bolthoz telefonáltam. Pontosan elmondtam (~felolvastam) milyen típusú mikrofon állványt keresek, azt mennyiért láttam a boltba (pontos jellemzőket, árakat mondtam!), mehetek-e érte? A telefonban egy fiatal fiú hangját élvezhettem, mondta megnézi a raktárban…kis csend…visszatérve mondta, van még egy, de nem tudja, hogy kiadható-e, megkérdezi a kollégáját. Megkérdezte, mehetek. Nagyon hangsúlyozta, hogy ha még sincs valami, akkor “megoldjuk, biztos kitalálunk valamit” (gyanús is volt, olyan meggyőző volt).

Oké. Kocsiba be, feszített időbeosztásomat megszakítva elmentem a plázába, beléptem a boltba. 4 kiszolgáló személyzet volt. Egy idősebb hölgyike éppen számlázott valakinek, de elsietett (nem tudott 10ezresből visszaadni), egy fiatal fiú ügyfél-szolgált telefonban (vele beszéltem), egy DJ Bárány Attilára hasonlító srác éppen megvásárolt termékeket készített össze, egy fiatal, feltűnően dekoratív hölgyike pedig a sarokban ült egy gép előtt – talán Fészbukolt…

kisvállalati marketing

Már talán 5 perce vártam, sok vizet nem zavartam. Na jó DJ sültissapi vagy napszemüveg nem volt rajtam és még bakelit lemez sem volt a hónom alatt, de a (talán) fészbúktól felálló hölgyike aki a pulthoz ment és értetlenül nézegette a számlákat, megkérdezhette volna-e, hogy a helyi klímát ellenőrizem vagy mégis mit szeretnék? Nem tette. Kezembe vettem az irányítást, odaléptem a telefont éppen letevő fiatal sráchoz.

Mondom neki, hogy miért jöttem. Elmegy, hoz egy számomra teljesen unszimpatikus, teljesen más mikrofonállványt. Mondtam neki, nem oké. Elővettem a webáruházukról kinyomtatott papírt, mondom: ezt beszéltük, ezt ellenőrizted, ezért jöttem. “Jah lehet, hogy félreértettem, bocsi”. Röviden ennyi volt a válasz. Mondta megrendelhetem. Nem tettem :) Elmentem, csalódottan, idegesen.

A marketing sztori tanulságai:

  1. Tanuld meg értelmezni, mit akar a vevő! Ha nem érted, mit szeretne:  kérdezz rá! Ha szükséges kérj paramétereket, termékkódot. Olyan nem fordulhat elő, hogy félreértesz valamit!
  2. Ne ígérj olyat, amit nem tudsz teljesíteni! Ha tudod, hogy nincs raktáron az a termék, ne csalogasd be a vevőt a boltba, mert óriási csalódás lesz belőle. Az ügyfél ideje a legnagyobb kincs – ha rád áldozza, becsüld meg!
  3. Foglalkozz a vevővel, ha betért a boltba! Ez az egyik legnehezebb elérni manapság, hogy bemenjenek a boltba. Ne hagyd magára percekig!
  4. Ha hibáztál, kérjél tőle elnézést. Légy nagylelkű! Minél nagyobb lelkű vagy, annál nagyobb hűséget és reklámot kapsz azáltal, hogy másnak elmeséli a sztorit jó-szájízzel!
  5. Ne engedd el a vásárlót anélkül, hogy e-mail címet kértél volna tőle vagy telefonszámot.

Zárásképpen: Meddig tartott  volna azt mondani, hogy:

Uram, nagyon sajnálom, hibáztunk. Viszont fontos számunkra Ön, szeretnénk ha elfogadná 15%-os kedvezményünket és meggyorsított eljárással leszállítjuk önnek a terméket. Adja meg adatait…

Lehet, hogy ezen a 3000 Ft-os tranzakción buknak pár száz Forintot, viszont nyernek egy elégedett ügyfelet (és az elérhetőségeit) és nem mesélem el ismerőseimnek ezt a történetet (akkor már cégnévvel). A marketing sokszor hihetetlen apró dolgokon múlik, remélem ezt mindenki látja!

Holnap a történet folytatódik egy másik hangszerboltban, más helyen, más marketingtanulságokkal – ami nem csak hangszerboltokra igaz…


30 napos ingyenes marketingtanfolyam

Read previous post:
Facebook: kocsma vagy piactér?

Közel 4 millióan vagyunk a Facebookon (legalább is ennyi account van beregisztrálva, ami nem egyenlő persze a valós személyek számával)...

Close