“A protokoll szabályok szerint egy férfi karóra legyen lapos, nem nagy méretű és bőrszíjas, így elegáns. Ez az óra minden kritériumnak megfelel, ezt a márkája is mutatja. Jó választás!” – ezt mondta a stílustanácsadóm arra a karórára, amit kinéztem magamnak, hogy a szombati, 31. születésnapomra megvásárolom magamnak. Nem olcsó mulatság, de régi nagy vágyam látszott megvalósulni.
Már reggel telefonon egyeztettem az Un…. S…s Kft. munkatársával – akik az egyik legnagyobb importőre a DOXA márkának -, hogy elmegyek a Sugár üzletközpontban található mintaboltjukba és megnézem közelebbről is ezt műremeket. A DOXA márkáról itt olvashatsz részletesebben, kétségkívül a világ egyik legjobb, legmegbízhatóbb márkája.
A hozzá asszociálódott szóbeszéd-szlogen (ami mindig értékesebb, mint a cég arculati szlogenje) pedig: Pontos, mint a DOXA! – azt hiszem ez önmagáért beszél. A pontos típus ez:
Szóval megbeszéltem az eladóval (elég sokat beszéltünk), hogy ő lesz ott a boltban, vár, hogy megmutassa az órát és ha tetszik, meg is veszem. Elérkezett a délután, mentem, megérkeztem. Már ott rossz érzésem volt, hogy minden ígérete ellenére nem ő volt a boltban, hanem egy hölgy. Előttem egy fiatal srác vásárolt magának órát (20e Ft értékben) és velem egyidőben is érkezett egy hölgy. Vártuk a sorunkat.
A bonyodalmak ott kezdődtek, hogy egy nem ismert márkát vett az előttem lévő, amelynek bár van díszdoboza, de nem találta a hölgy és miután 5-8 percig keresgélte, a főnökétől is telefonos segítséget kért. Mindezt a szemünk láttára és nem zavartatva magát attól, hogy türelmetlenül várunk rá (én például nagyon siettem). Aztán miután feladták a keresést, egy BOSS dobozt kínáltak fel az órának (gondolom örült volna a BOSS marketingese :)) – a srác elfogadta, de ha márkahű volt, akkor ez a vásárlás (amire láthatólag sokat készült) nagy csalódás lett a számára.
Közben odáig előrehaladtunk, hogy megtörtént (kb. 15 perc felesleges közjáték után) a vásárlás, de engem éppen hívtak és el kellett mennem. A vásárlás nem jött létre és szerintem mindenki csalódott volt valamiért:
- az eladónő azért, mert elmentem (pláne ha tudná, hogy mekkora jutaléka lett volna utánam)
- a várakozó hölgy, mert nem foglalkoztak vele
- a vásárló fiú, mert kitudja mennyit gyűjtött és nem is egy azonos márkadobozt kapott
- én, mert nem vehettem meg a kiszemelt órámat
Hibás pedig van: a tulajdonos! Akinek nincsen marketing rendszere és nincsen felkészülve az ilyen szituációkra. Mit lehetett volna tenni, hogy a legtöbb pénz maradjon az asztalon?
- Ezt lehetett volna tenni #1: Logisztikai kérdés, de alapelv, hogy saját márkájú díszdobozt adunk. Ha nem találjuk egy kis üzletben, akkor ott valami nagy probléma van raktárkezelési szinten. Ez nem marketing, de kihatása van a jó hírnevünkre.
. - Ezt lehetett volna tenni #2: Felajánlja az eladó hölgy, hogy ingyenesen, futárral kiviszik az óra saját díszdobozát, elnézést kér és valamire (pl. leltár) hivatkozik.
. - Ezt lehetett volna tenni #3: A sorban állókat megkérdezi, hogy milyen márka iránt érdeklődnek és ad nekünk katalógust. Én szívesen néztem volna ilyet, sőt láttam, hogy a vitrinben (elzárva – már ez hiba!) van is pár exkluzív kinézetű DOXA katalógus.
. - Ezt lehetett volna tenni #4: Kezünkbe nyom egy nyereményjáték űrlapot (ami neki e-mail cím listaépítés is!), hogy most kedvezményt vagy egy szép órát nyerhetünk a hónap végén.
. - Ezt lehetett volna tenni #5: Elnézést kér a várakozásért és felkínálja hogy tölt nekünk üdítőt vagy kávét, amit direkt erre az esetekre rendszeresítettek a boltjukban. Legutóbb egy padlódiszkontban láttam (és kaptam). Ha náluk működött, itt is működne.
Szóval számtalan marketing megoldás van, hogy ne így távozzak egy boltból, de ehhez picit el kellene kezdeni foglalkozni a marketinggel a cégeknek. Jó hír, hogy a Marketing112 hiteles és megbízható forrása az ő szaktudásuknak, de tartok attól, hogy sok ilyen – tanító céllal íródott – beszámolót kell még itt megjelentetnem 🙁
A stílustanácsadóm egyébként ezt írta még, érdemes megfogadni:
Egy üzleti tárgyalásra egyre többen vesznek fel öltönyt, mert ezzel fejezik ki státuszukat, beosztásukat, önmagukat. Az öltözködést tudatosan állítják a kommunikációs helyzet szolgálatába, mintegy üzenetet küldenek, hogy megjelenésük összhangban van azzal, amit képviselnek: jóban vannak önmagukkal és nagyra értékelik a munkájukat. Az üzleti életben sok múlik a kommunikáción, s ez nem csak a szakmai hozzáértést, hanem a megjelenést, a jólöltözöttséget, a választékos beszédet, a viselkedéskultúrát is jelenti.Örömmel tölt el, hogy egyre több üzletemberben merül fel az elegáns megjelenés igénye, s nagy gondot fordítanak az alap darabok mellett a kiegészítőkre is.
Pántyéné Horváth Klára
stíluskommunikátor
www.stiluskommunikatorklara.hu
