“A protokoll szabályok szerint egy férfi karóra legyen lapos, nem nagy méretű és bőrszíjas, így elegáns. Ez az óra minden kritériumnak megfelel, ezt a márkája is mutatja. Jó választás!” – ezt mondta a stílustanácsadóm arra a karórára, amit kinéztem magamnak, hogy a szombati, 31. születésnapomra megvásárolom magamnak. Nem olcsó mulatság, de régi nagy vágyam látszott megvalósulni.
Már reggel telefonon egyeztettem az Un…. S…s Kft. munkatársával – akik az egyik legnagyobb importőre a DOXA márkának -, hogy elmegyek a Sugár üzletközpontban található mintaboltjukba és megnézem közelebbről is ezt műremeket. A DOXA márkáról itt olvashatsz részletesebben, kétségkívül a világ egyik legjobb, legmegbízhatóbb márkája.
A hozzá asszociálódott szóbeszéd-szlogen (ami mindig értékesebb, mint a cég arculati szlogenje) pedig: Pontos, mint a DOXA! – azt hiszem ez önmagáért beszél. A pontos típus ez:
Doxa TRADITION 211.10.021.01
Szóval megbeszéltem az eladóval (elég sokat beszéltünk), hogy ő lesz ott a boltban, vár, hogy megmutassa az órát és ha tetszik, meg is veszem. Elérkezett a délután, mentem, megérkeztem. Már ott rossz érzésem volt, hogy minden ígérete ellenére nem ő volt a boltban, hanem egy hölgy. Előttem egy fiatal srác vásárolt magának órát (20e Ft értékben) és velem egyidőben is érkezett egy hölgy. Vártuk a sorunkat.
A bonyodalmak ott kezdődtek, hogy egy nem ismert márkát vett az előttem lévő, amelynek bár van díszdoboza, de nem találta a hölgy és miután 5-8 percig keresgélte, a főnökétől is telefonos segítséget kért. Mindezt a szemünk láttára és nem zavartatva magát attól, hogy türelmetlenül várunk rá (én például nagyon siettem). Aztán miután feladták a keresést, egy BOSS dobozt kínáltak fel az órának (gondolom örült volna a BOSS marketingese :)) – a srác elfogadta, de ha márkahű volt, akkor ez a vásárlás (amire láthatólag sokat készült) nagy csalódás lett a számára.
Közben odáig előrehaladtunk, hogy megtörtént (kb. 15 perc felesleges közjáték után) a vásárlás, de engem éppen hívtak és el kellett mennem. A vásárlás nem jött létre és szerintem mindenki csalódott volt valamiért:
- az eladónő azért, mert elmentem (pláne ha tudná, hogy mekkora jutaléka lett volna utánam)
- a várakozó hölgy, mert nem foglalkoztak vele
- a vásárló fiú, mert kitudja mennyit gyűjtött és nem is egy azonos márkadobozt kapott
- én, mert nem vehettem meg a kiszemelt órámat
Hibás pedig van: a tulajdonos! Akinek nincsen marketing rendszere és nincsen felkészülve az ilyen szituációkra. Mit lehetett volna tenni, hogy a legtöbb pénz maradjon az asztalon?
- Ezt lehetett volna tenni #1: Logisztikai kérdés, de alapelv, hogy saját márkájú díszdobozt adunk. Ha nem találjuk egy kis üzletben, akkor ott valami nagy probléma van raktárkezelési szinten. Ez nem marketing, de kihatása van a jó hírnevünkre.
. - Ezt lehetett volna tenni #2: Felajánlja az eladó hölgy, hogy ingyenesen, futárral kiviszik az óra saját díszdobozát, elnézést kér és valamire (pl. leltár) hivatkozik.
. - Ezt lehetett volna tenni #3: A sorban állókat megkérdezi, hogy milyen márka iránt érdeklődnek és ad nekünk katalógust. Én szívesen néztem volna ilyet, sőt láttam, hogy a vitrinben (elzárva – már ez hiba!) van is pár exkluzív kinézetű DOXA katalógus.
. - Ezt lehetett volna tenni #4: Kezünkbe nyom egy nyereményjáték űrlapot (ami neki e-mail cím listaépítés is!), hogy most kedvezményt vagy egy szép órát nyerhetünk a hónap végén.
. - Ezt lehetett volna tenni #5: Elnézést kér a várakozásért és felkínálja hogy tölt nekünk üdítőt vagy kávét, amit direkt erre az esetekre rendszeresítettek a boltjukban. Legutóbb egy padlódiszkontban láttam (és kaptam). Ha náluk működött, itt is működne.
Szóval számtalan marketing megoldás van, hogy ne így távozzak egy boltból, de ehhez picit el kellene kezdeni foglalkozni a marketinggel a cégeknek. Jó hír, hogy a Marketing112 hiteles és megbízható forrása az ő szaktudásuknak, de tartok attól, hogy sok ilyen – tanító céllal íródott – beszámolót kell még itt megjelentetnem 🙁
A stílustanácsadóm egyébként ezt írta még, érdemes megfogadni:
Egy üzleti tárgyalásra egyre többen vesznek fel öltönyt, mert ezzel fejezik ki státuszukat, beosztásukat, önmagukat. Az öltözködést tudatosan állítják a kommunikációs helyzet szolgálatába, mintegy üzenetet küldenek, hogy megjelenésük összhangban van azzal, amit képviselnek: jóban vannak önmagukkal és nagyra értékelik a munkájukat. Az üzleti életben sok múlik a kommunikáción, s ez nem csak a szakmai hozzáértést, hanem a megjelenést, a jólöltözöttséget, a választékos beszédet, a viselkedéskultúrát is jelenti.Örömmel tölt el, hogy egyre több üzletemberben merül fel az elegáns megjelenés igénye, s nagy gondot fordítanak az alap darabok mellett a kiegészítőkre is.
Pántyéné Horváth Klára
stíluskommunikátor
www.stiluskommunikatorklara.hu
A Marketing112 vezető tanácsadója, az ügynökség tulajdonosa. Kis- és középvállalkozási marketingstratéga. Fő erősségei: marketingtervezés, marketingstratégia, márkakommunikáció. Norbert a Magyar Marketing Fesztivál főszervezője is, ez Magyarország legnagyobb, kkv-marketingtrendekkel foglalkozó üzleti fesztiválja.
En egyszer akkor fordultam ki egy ékszer boltból, amikor lenèztek és bunkó stílusban beszéltek velem. Mindezt azért, mert aznap éppen farmerben és pulòverben voltam. Pedig egy drága gyémánt ékszert akartam vásárolni.
Én ezért nem szeretem a fix fizetést a kereskedelemben, mert sajnos kevés eladó érzi sajátjának a boltot ahol dolgozik…
Egyszer bementem egy ékszerboltba ahol egy 50es, jól öltözött de goromba hölgy fogadott. Az arcáról sütött a megvetés és a lenézés. A hely sem tetszett, régies stílusú volt, kicsit elhanyagolt. Kínosan éreztem magam és hamar távoztam az üzletből. Később egy plázában, egy nagyon elegáns ékszerboltba tértem be, és hétköznapi öltözetem és kis értékű ékszerekben való érdeklődésem ellenére nagyon kedves volt velem az eladó hölgy.
Egy jutalékos rendszer talán segítene ezen a problémán.